központi mellékblog

Most láttam az Örökmozgóban Szergej Szolovjov 1987-ben forgatott, Assza című filmjét, most értem haza a moziból, és persze még a látottak közvetlen hatása alatt vagyok. Nagyon jó film, rég lattam már ilyet, habár egy kicsit talán rövidebbre kellett volna vágni. Nehéz lenne definiálni, mi is ez szédítő, bohócosan szomorú alkotás: szerelmi dráma a jól ismert háromszögképlet alapján, maffiakrimi, rockeposz vagy az észrevétlenül recsegő-ropogó szovjet politikai rendszer kritikája, mindenesetre minden megvan benne ahhoz, ami a kultuszfilmmé váláshoz szükséges lehetett. Jó néhány felejthetetlenül megkomponált jelenet, határozott ritmus, és mély illúziótlanság jellemzi Szolovjov művét, ami bátran fut bele a pusztító végkifejletbe. Hóval lepett pálmafák a jaltai télben: szürreális keret valami kétségbeesett életkísérlethez, ami ebben a filmben senkinek sem sikerül. A főhős (számomra főhős)zenész fiú saját bevallása szerint eleve "nem él, csak álmodik", ezért ha úgy vesszük, a halála sem lehet valóságos. De talán becsap minket: az ő élete, különc lázadása az egyetlen vállalható, emberi élet egy fojtogató világban, halála pedig valódi tragédia.



Részlet a filmből. Zene: Gorod (Aquarium), поет Борис Гребенщиков (муз. В.Вавилов , сл. А.Волохонский)