Központi (mellékblog) emlékblog

Minden orom
Csupa öröm
A lombokon,
A lömbökön
Szél szól: lihi!
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj, tekergő:
Itt a pihi.

A hegytetőn fent
Nyugi van.
Csak a szél böffent
Sutyiban
A fák közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is barátom,
Kifogy a szusz.

Mindkettő Varró Dánieltől van.

Sasika, köszönöm! Két koronaékszer a gyűjteményben. Dani legalább nem olyan, mint a többiek :-)

Nyugalom honol
Az ormokon,
Madár sem dalol
A lombokon
Szellő is alig,
S az erdő csendjét borítja pára,
Várj csak, nemsokára
Nyugszol te is.

a vers Across fordítása

Pásztor Árpád fordítása 1920-ból

Fent az ormokon
Csend,
A mély lombokon
Nem érezed bent,
Hogy leng szellőcske is.
Madárka se rebben dalra,
Várj kissé... hallga!
Nyugszol te is.

Zene este, menetelve

Hegy teteje csendbe
dermed,
leveleket enyhe
szellet
nem rezegtet;
gerle sem reppen fel – csend temet.
Jer, egy perc, s lehet
szenderegned.

(Birtalan Balázs)

Kedves Meteor, Milán, Balázs! Köszönöm, hogy vettétek a fáradságot és bővítettétek a gyűjteményt. Akit érdekel, nézze meg a klasszikus fordításokat összehasonlító elemzést is:
sleepingdancer.freeblog.hu/archives/2008/11/12/A_Vandor_eji_dala_forditasairol/

Nincsenek lefordíthatatlan versek!Íme az én verzióm:
Egy vándor éji dala
Minden bérc álomba
merült,
a szél a lombba
szenderült -
érzed; nem szól
madárdala már a vadonnak.
Várj csak, maholnap
te is nyugszol.
Ha akarod "pihensz"-szel is elküldhetem. Üdv.

Kedves Tamás! Igen, küldd el pihensz-szel is :-), kíváncsi vagyok.

További fordítások özönére bukkantam:
kalaka06oktober.homestead.com/forditas_gray.htm

Hát ez remek! Mármint a további fordítások özöne.
:-)

Megihletett a blogod egy saját verzióra:

pontilyen.blog.hu/2008/12/27/meg_egy_forditas

Egy barátommal épp megosztottam ifjúkori zsengéimet, valamiféle bírálatot várva rájuk, és ő talált rá erre a bejegyzésre. Konkrétan amiatt, hogy én is lefordítottam annak idején a verset, gimiben, irodalomórán. Álljon itt tehát egy amatőr fordítás, ha másért nem, hát azért, hogy számban gyarapodjanak a fordítások. :)

Goethe: Vándor éji dala

A hóval fedett hegycsúcsokon
A mozgás elül.
A zöldbe-játszó falombokon
Lágy szél lendül,
Szinte csak sejted.
Madár éneke sem hallik.
Amint az örök idő múlik
Megpihen fáradt tested.

köszönet érte, hogy bővítetted a gyűjteményt :-)

Helló, ez meg az én verzióm:)

Goethe: Vándor éji dala

Egyik csúcs felette
sincs Mukk,
elkapta és megette
a kis Vuk.
Ha arra mész,
ahol éppen zsákot tölt a fenyves,*
nem műhulla leszel, hanem rendes,
de semmi vész.

(* “suttog a fenyves, zöld erdő” és “csöndzsákból hangot lop”)

szia Ákos, hát ez jópofa :-) danke

Fordítás szót sem érdemli meg.. de feltettem:)

Hegy csúcsára szállt, a csönd homályos fátyla.
Néma a táj.

Holt sikolyok, árnyak ölelik körbe a fákat.

Nem dalol madár.

Elrejtőz a nap, s felszáll végre a hold is az égre

Felváltva éjre a nappalt, nem dalol madár.

Üzenem ki most is e föld darabon áll:

Hunyd le szemed, életed gondold át, így térj esti békédre.

Alán: ha úgy olvasom, mint átköltést (nem pontos fordítást), akkor nekem tetszik, jó hogy föltetted

Csend van minden bércen,
a szél
is észrevétlen:
fán kísér
kis éji nesz,
de már madarak se dalolnak.
Várj csak, maholnap
te is pihensz.

kedves Tamás, nagyon jó ez a fordítás!

Tamás, ez valóban nagyon szép lett! Kicsit a "de már a madarak se dalolnak" soron talán lehetne még csiszolni, viszont a dalolnak-maholnap rím remek! Gratulálok hozzá!

Ez csak parafrázis:

Csöndes már a bércek
lánca.
Az erdőben (érzed?)
szél járja
fák sudarát:
halk fuvallat, madárdalt se visz.
Csak várj! Téged is
csönd ölel át...

Parafrázis vagy sem, mindenesetre nekem nagyon tetszik! Nagyon erős a hangulata, a "csönd ölel át" kísérteties. Az érzednél zárójel helyett vesszőt használnék. Gratulálok!

Tamás, ez még tán remekebb mint az előző!

Nem rejtegetem tovább az igazit:
Amerre fuvallat
szállt,
mindenütt nyugalmat
talált:
Hegytetőkön,
fészekben, erdőben a lombban.
Rest unalomban
henterögjön!

Tamás! :)))

idevaló link: kissjuditagnes.blog.hu/2010/01/23/kiserlet_31

hommage:

wangfolyo.blogspot.com/2010/03/vilagvege-utanra.html

Elnézést, ha nem sikerül a szándékolt mértékig tömörítenem, amit mondanék, de nagyon szívem szerinti a téma.

1. Az itt megadott blogomban, több amatőrrel együtt, már számos vers magyarításával kísérleteztem és eközben elkerülhetetlenül felmerültek műfordítás-elméleti és -gyakorlati problémák is. Szívesen látok bárkit, aki további próbálkozásainkba beszállna.

2. (A blog gazdájához szólnék:) Természetesen ismerem a (magyar műfordításai miatt is) nevezetes verset (zárójelben: egyáltalán nem tartom jónak a német nyelvű eredetit). Olvastam a későbbi itteni verselemzésedet is. Az első, ami feltűnt: bizonytalan vagyok a szótagszámokat illetően. Goethe-nél mi indokolja, hogy a jó ritmusú, 6 szótagos első sor után a rá rímelő harmadik sor csak öt szótagos? És ha a "Wipfel" a fa csúcsa, teteje, akkor nem értem, a prepozíció miért "in"? A fülnek amúgy is egy két szótagos prepozíció (vagy egyenértékű más megoldás) kívánkoznék itt. Nekem bántó az "allen" szóismétlés is. Majd tovább: mi indokolja a "spürest du" használatát a "spürst du" helyett (Tóth Árpád is két szótagosnak érezte a negyedik sort)? Később pedig, megint csak Tóth Árpád megoldásához hasonlóan, én is csak egy-egy szótagosnak érzem mind a "kaum", mind a "hauch", majd a végén az arra rímelő "auch" szót is. Még nincs vége: jobb ritmusúnak éreznem, ha Goethe "Vögelein" helyett "Vöglein" formát használt volna; kiejtésben alighanem amúgyis megrövidül (bár ha Tóth Árpád is így hallotta volna, bizonyára elhagyja a sorkezdő "Már" szót).

És most visszanézve a Te kísérletedet azt látom, hogy ezeket a helyeket Te is "javítottad".
Mindezek alapján pedig nemcsak a Tóth Árpád-féle fordítást érzem klasszisokkal jobbnak (még ma is) az összes profi kísérletnél, de a Tiédet is eléjük sorolnám.

A nem kevés negatív észrevétel után most hatásos lenne egy saját verzió; dolgozom rajta.

Szia Lobra, köszönöm a hozzászólást, látszik, hogy alaposan elmélyedtél a témában. Bevallom, hogy nem tudok németül, legfeljebb abban az értelemben, ahogy azt egy hajdani bölcsészkari tanárom hangoztatta: "Egy bölcsész minden európai nyelven tud" - (akkor is, ha nem). Én ilyen alapon készítettem annak idején a fordítást, a "javítások", vagy nevezzük őket inkább eltéréseknek, inkább ösztönösek, mint tudatosak lehettek. Mindenesetre érdekes, amit a szótagszámról írsz, a dicséret pedig jólesett, köszönöm. A honlapodat megnéztem, azt hiszem, vissza-vissza fogok járni oda!

Lobra: Majdnem elfelejtettem a lényeget, ha kész leszel a fordításoddal, ugye el lehet majd olvasni valahol?

Szia, Táncos, köszi a gyors reagálást. Most csak a lényegről: az általam minden túlzást és hízelgést mellőzve jónak tartott variánsod, majd a fenti válaszod alapján igazolva látom azt a közelítésemet, hogy az eredeti nyelv (nagyobb mélységű) ismerete nem elsőrendű feltétele jó műfordítás megalkotásának. Ha visszatérsz a honlapomra, érezd magad jól és ha kedved támad, légy ott aktív.

A Goethe-versre visszatérve, egy munkaverziót ide írok. A címe is eltér az eddigitől, hiszen ha ez egy dal, amiben a vándort megszólítják, akkor nyilván nem ő maga énekli.

Éji dal a vándorhoz

Hólepelben alvó
bércek,
néma minden apró
fészek.
Nyugvóhelyet
nyújthat e szótalan erdő,
éjbe' didergő
vándor, neked.

Lobra: Nagyon eredeti, és egy kicsit játékosnak is ható verzió. Köszönet, hogy megosztottad!

Kedves Lobra! Tekintettel arra, hogy Táncos barátunk nem kíván az inkriminált vers német nyelvezetével foglalkozni, engedd meg, hogy rávilágítsak egy-két dologra. Javaslom, hogy a Neten keresd ki a Nyugat 1920-as évfolyamát, majdnem minden számban találsz majd elemzéseket és véleményeket a "Nachtlied"-ről, a legnagyobbaktól. Mellesleg, ők valamennyien kiválónak tartják e poémát. "Mindenki megállapodott abban, hogy ez a vers tökéletes és halhatatlan" - így Kosztolányi. Az "in" hibátlan prepozíció e helyütt (v. ö. "fejébe nyomta a kalapot"). Tekintettel arra, hogy ez a vers több mint kétszáz éves, a német nyelv akkori állapota szerint írodott: "spürest"; "Vögelein"; "Walde". A diftongusok egy szótagot alkotnak, így a "kaum"; "hauch"; "auch" is egy-egy szótagnak számít. Az első és harmadik sor azért különbözik a szótagszámban, mert így alakult. Nincs ezzel semmi baj, magyarban is számtalan példát lehet találni ennyi eltérésre. Az általad közölt parafrázist hangulatosnak tartom.

Dancer: Köszönöm a méltatást - pontosan annak szántam, aminek érzékelted.

Tamás: Köszönöm a terjedelmes reagálást. Mivel tény, természetesen tudomásul veszem, hogy nagy tetszést váltott ki a nagy nyugatosokban a Goethe-vers. Van itt még egy "enyhítő körülmény": mivel a műfaja dal (Nachtlied), talán felesleges is volt részemről a szótagszámokkal foglalkozni, inkább a zenei ütemhosszakra kellett volna koncentrálnom. Ha létezik megzenésített verziója, ez a kérdésem könnyen eldönthető volna. A felsorolt német szóalakok ilyen használatát természetesen ismerem, ebben megint csak az eldalolható verzió nyújthatna további támpontot. Az "in" prepozíció kérdésében még bizonytalan vagyok; talán van a "Wipfel" szónak olyan jelentése is, amely a lombok sűrűjét jelenti és akkor persze nincs több fenntartásom. A fordítási próbálkozásomat érintő észrevételedet köszönöm: jól definiálod, hogy parafrázis és örülök, ha hangulatosnak érzed.

Lobra: A verset Liszt (ritkán hallható) és Schubert (ismertebb) egyaránt megzenésítette, utóbbit én a Rózsavölgyinél megvettem.

Megnéztem, mindkettő megvan a YOU TOUBE-on

Szeretve tisztelt Táncosunkat pedig megkérem (persze, csak ha már felébredt), hogy üsse be a következőt:
YOU TUBE: Gedichte unter erschwerten Bedingungen Wanderers Nachtlied.

ESZT: felébredtem, megnéztem.... és még jobban felébredtem :-D, köszönöm!

Régen jártam itt. Akkor azt mondtam: miért ne? Kihívás volt - azért ez egyszerű átültetésnél kicsit több, hisz olyat se illik, ami korábban már létrejött -, íme akkori át-átírkálásom:

Minden hegynek hegyén
lélek,
minden fa hegyén
megérzed
e lét lehelletét.
Csend lepi be madárkák házát,
varrják az uszályát,
te is lelkedét.

Sziasztok!

Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.
Próbálok rövid lenni. Szerintem az eredeti csúcs. (És jó, hogy nem ül rajta csend. :) ) Nem hinném, hogy valaha is le tudnám jól fordítani, valami mindig elvész belőle, annyira tömör, mégis olyan gazdag eszközökben.
Próbálok hű maradni szótagszámhoz, dallamhoz egyaránt, ez utóbbi esetében engem is elgondolkodtatott ez a diftongus-kérdés. Nem vettem egy szótagnak az "au"-kat, mert azt olyan burgenlandi németnek érzem :). Amúgy többeket nem is nagyon érdekel ennyire a ritmika, mégis tetszenek a fordításaik.
Remélem, befér a többi közé! :)
Üdv,
O.

Bércek orma csendbe
Bújva,
A lombok lenge
Ág-húrja
Néma, semmi szellő;
Elpihen erdőn a madárka,
S néked is várva
várt békéd eljő.

ps: foglalkozik itt valaki skót balladákkal? Fordítottam párat.

Orph: szerintem nagyon érdekes lett a fordításod, a várva//várt sortörés pedig egyenesen extrém!

Krisztina: köszönet a hozzászólásért és az átköltésért!

Fr. Schubert dalára készült a fordítás, nagyszerűen simul a dallamhoz, úgy énekelhető, mintha eredeti alkotás lenne. Sajnos nem tudom, kit dicsünk!

Bércen, völgyön, fákon nagy csend
ott fenn az ágon szél ha leng
sóhajt se visz
Az erdő hallgat
minden elszunnyadt
Várj csak, várj
holnap nyugszol te is

Ez tényleg eredeti alkotás, legalábbis a "Nachtliedhoz" vajmi kevés köze van!

Goethe: Vándor éji dala

Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj - nemsokára
te is pihensz

Dsida Jenő fordítása

innen: www.deske.hu 2011.07.31-i poszt

jel: nem ismertem ezt a fordítást, köszönet érte, hogy megosztottad

Saját fordításom:

VÁNDOR ÉJI DALA

A hegy most nyugalom
hona.
Néma fent a lomb-
korona,
Csak szellő szól.
Madarak dala se hallik most.
Várj, te is hamarost
Megnyugszol.

(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)

Balázs: köszönet a megosztásért, szerintem a játékos rímek miatt kedves-vidám fordítás, ha szabad ilyet mondani.