10-01-09
Platóni testek a boncasztalon
A matematikusok és a filozófusok szerint öt szabályos test létezik a háromdimenziós térben:
a tetraéder (4 szabályos háromszögből),
a kocka (6 négyzetből),
az oktaéder (8 háromszögből),
a dodekaéder (12 ötszögből),
és az ikozaéder (20 háromszögből).
Ezek a testek azért szabályosak, mert oldalaikat egybevágó, egyenlő oldalú sokszögek határolják, minden lapszögük egyenlő és a csúcsalakzataik is egybevágók. Meglehetősen rejtélyesnek tartom, hogy éppen öt ilyen test létezik, sem több, sem kevesebb, és valahogy különösen elvontak maguk a testek is, amelyek közül legfeljebb a kocka (hexaéder) tűnik ismerősnek a hétköznapi életből.
E szabályos testek létezésbeli rejtélyességükön túlmenően képesek egy "varázslatra" is: az élek elmozdításával átalakíthatók egymásba. Két tetraéderből kialakíthatunk egy kockát, egy kockából egy oktaédert, valamint egy ikozaéserből egy dodekaédert.
Mindez elméleti okoskodás, ami a legtöbb embert tökéletesen hidegen hagy, ám mi történne, ha az említett átalakítások/átalakulások a szemünk előtt mennének végbe? Aki megézi Csörgő Attilának a Ludwig Múzeumban látható kiállítását, válaszolhat erre a kérdésre. Saját válaszom az, hogy a platóni testek transzformációit mobilszoborhoz hasonlatos képzőművészeti alkotásként látni különleges esztétikai élmény. Csörgő Attila a testek éleit hurkapálcaszerű farudakból alakította ki, amelyeket egyszerű madzagok, damilok mozgatnak egy elektromotor és rengeteg bonyolult áttétel, súly és ellensúly segítségével. Hihetetlen munka lehetett megépíteni ezeket az asztalnyi méretű "örökmozgó" rendszereket. A legbonyolultabb "szobor" esetében az hurkapálca-ikozaéder a szemünk előtt alakul át lassan dodekaéderré, majd alakul vissza saját magává, a folyamat pedig vég nélkül zajlik (pontosabban addig, amíg a kiállítási nap végén valaki ki nem kapcsolja a motort). Az elvont matematikai folyamat rejtélyes, örök és elvont szépségét hangsúlyozottan hétköznapi, esetleges, egy barkácsboltban bárki által beszerezhető anyagok jelenítik meg. Mitha az időtlenség és az idő, az örökkévalóság és múlandóság ellentétéről, egymásból levezethetőségéről üzennének valamit e tárgyak, feltárva a világ szerkezetét.

Csörgő Attila Plátói geometria c. sorozatából
(Csörgő Attila kiállítása - Arkhimédészi pont
2009. október 30. - 2010. január 24.
Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum)
09-12-23
Boldog szülinapot, Chet!
Chet Baker ma lenne nyolcvan. Talán illik ehhez a naphoz a Mando Diao dala, amit Björn Dixgard énekel.
"Stop your crying oh little boy So go there now, with joy Don't you worry that girl is gone So go there now, with joy
'cause I know a place that you will enjoy
It's a place that's full of diamonds and toys
And Chet Baker's playin' trumpet there
Go there Don't feel low
'cause Chet Baker's playin' trumpet alone
For you
Don't you worry for the things that she's done
Just relax, you still got time to go on
'cause this place is openminded to you
So Go there Don't feel low
'cause Chet Baker's playin' trumpet for you alone"
09-12-17
Semih Kaplanoglu: A tejesember

Semih Kaplanoglu török rendező 2008-ban forgatott A tejesember (Süt/Milk) című filmjét mostanában mutatták be az Uránia moziban, ahol a véletlen jóvoltából néhány napon belül kétszer is láttam. Elsőre „tulajdonképpen tetszett”, aztán másodjára szinte elvarázsolt: az az érzésem keletkezett, hogy ez a film nem nekem szól, hanem egyenesen rólam. De hadd maradjak most szikár és személytelen, csak annyit állítva, hogy ez a „tipikus fesztiválkedvenc művészfilm” az anya-fiú kapcsolatot, a hétköznapiság és a művészet viszonyát, a felnőtté válás stációit állítja középpontba.
Furcsa, hogy mennyire nem értettem meg a narratívát első nézésre, és mennyire nem vettem észre sok érzékeny technikai-művészi megoldást. Mentségemre szóljon, hogy a film a szokásosnál jobban igényli a nézői figyelmet, a Filmvilág kritikusa (Vajda Judit) például csak odáig jutott, ameddig az első nézésre én is: "...sorjáznak az előzmények és következmények nélküli, összefüggésükből kiragadott jelenetek, és lecsengetlenül, magyarázat nélkül maradnak kulcsfontosságú(nak tűnő) események." A kritikus ezúttal téved: a sajátos, kihagyásos narratív technika és a szimbólumhasználat nem teszi érthetetlenné a filmet, inkább erős stíluseszközzé válik, és szerencsés esetben a néző fejében és szívében a végén minden összeáll. Hiteles, érzékeny, nagyon szép film A tejesember, amely a rendező szimbólumok köré épülő „tojás-tej-méz” trilógiájának középső darabja.
További infók a filmről: http://www.port.hu
09-12-03
Schalk Endre Kornél:
Fényterápia
D.-nek
Néha fél év eltelik semmivel,
ahogy egy kockacukorról leoldódnak az élek
az opálos vízben, és marad egy apró bucka.
Lett egy állandó kísérőm sajnos,
nagy, fekete kutya vagy csak
nejlonzsák az ajtó elé dobva,
de most ellépek mellőle a fényre,
a Westminster Abbey tetejére,
ahonnan belátni az egész szürkéskék teret:
öböl, fehér hab, a tetőn sétáló kőmadár.
-- -- ha belegondolok,
tegnap még vizes zokniban
szürke felhők alatt csúszkáltam a jégen,
de este feljöttél, és mintha tudtad volna,
mit csinálsz, kézen fogtál,
csalinkáztunk a síneken esőben,
aztán fehér szikla tetején álltam görög szigeten
nyáron, ajándékod körberagyogott,
befényezte a szemem.
09-12-02
Ma este elcsodálkoztam,
hány és miféle könyv gyűlt ingó-bingó toronnyá az utóbbi hetekben-hónapokban az ágyam mellett. Ezeket olvastam, hagytam félbe, akartam vagy akarom olvasni elalvás előtt...
Ábel Győző: Kaktuszok Kislexikona
Karcsai Kulcsár István: Michelangelo Antonioni (Filmbarátok kiskönyvtára)
Kertész Imre: A száműzött nyelv
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
Kovács András Bálint: Mozgóképelemzés
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Marx József: A kétdimenziós ember (A játékfilm dramaturgiája)
Megyeri Lili: Rainer Werner Fassbinder (Filmbarátok kiskönyvtára)
Nemes Károly: Pier Paolo Pasolini (Filmbarátok kiskönyvtára)
Nyelvtudományi Közlemények (103. kötet, 2006)
Georges Simenon: Monsieur Hire jegyessége
Georges Simenon: Maigret vallomása
Subik-Kunte: Kaktuszok enciklopédiája
09-10-29
Fliegauf Benedek: Dealer
"- Mennyi kell?
- Nem tudom. Gondoltam, hogy te megmondod ... mennyi kell ahhoz hogy...
- Hogy?
- Egy utolsóhoz... Egy utolsóhoz. Nem akarok visszajönni.
- Attól függ, hogy mikor nyomtál utoljára.
- Évek óta semmit. Két éve egy cigit nem szívtam el.
- Akkor elég a fél gramm.
- Fél gramm? Biztos? Az nem valami sok.
- Elég lesz.
- Ebből is látszik, hogy milyen jó gyerek vagy te."
Már egy ideje gondolkodom Fliegauf Benedek Dealerjéről (2004), és nehezen tudom eldönteni, hogy a film bámulatra méltó mestermű-e, vagy inkább bámulatra méltó művészi kudarc, zseniális tévedés. Viszonylag könnyen összefoglalható mindaz, ami nagyon is a helyén van ebben a műben: csodálatosan megírt párbeszédek egyensúlyoznak a hétköznapi esetlegesség és a kiagyalt, sűrű költőiség határán, átgondolt, erőteljes képi és hangzásvilág, tempó (nem gondolom, hogy túl lassú vagy túl hosszú a film), hihetetlen atmoszférateremtő erő, megjósolhatatlan kimenetelű jelenetek, összetett szimbólumrendszer. Mindez együtt szinte hipnotizálja a nézőt. Nem zavar egyes amatőr színészek többek által bírált teljesítménye sem: a szövegek itt-ott leckeszerű felmondása belesimul a film stilizált világába. Nem zavar az sem, sőt bravúrosnak tartom, hogy a film szerkezetileg szinte csupa tetőpontból és egy zárlatból áll, ilyen értelemben statikus: magasan kezdődik és végig ott marad: döbbenetes erejű jelenetek sora követi egymást a végkifejletig. Hát akkor mi a baj , miért válik összességében mégis "hamisgyanússá" Fliegeauf műve? Csupán elrettentő drogfilmként való értelmezése nyilván sekélyes: ez a film a világ állapotáról akar mondani valamit, de mintha nem erről a világról beszélne, ráadásul valamilyen radikális esztétika nem létező nyelvén. Nem tudom, hogy jelen idejű negatív utópiát látunk-e vagy "negatív giccset"? A tragikum mint esztétikai minőség nagyjából értékvesztést jelent, az abszurd pedig értékhiányt és irracionalitást, Fliegauf filmje viszont se nem igazán tragikus, se nem abszurd, hanem mintha azt állítaná, hogy a világban elve nem létezik érték, egyáltalán semmi más nem létezik, csak irracionális szenvedés. Úgy vélem, ez az állítás nem igaz. Persze gondolhatja valaki igaznak is, de az a valaki semmi esetre sem rendez filmet, legfeljebb azon tépelődik, hány gramm heroin kell az utolsó belövéshez.
09-10-23
Elvtársak
09-10-19
David Fray, avagy "a francia Glenn Gould"
... ta ta tam pim pam pim pampam. és imádom az angol kiejtését :-)
09-10-14
A tökéletes élet, avagy ki lesz itt pofán verve?
Az e heti És-ben A legfélelmetesebb műsor című tévékritikájában Darvasi László ugyanerről az érzéséről ír ugyancsak a filmmúzeumos amatőrfilmekkel kapcsolatban. Úgy fogalmaz, hogy "az idő múlása, a mi személyes időnk múlása", amiről ezek a filmek tulajdonképpen szólnak, "a legrémületesebb dolog", ami történik velünk. Van egy fontos gondolat, mondat Darvasi írásában, amiért az egészet újra szóba hoztam (kiemelés tőlem):
"... E felvételek közös sajátossága, hogy tökéletlenek...Amatőrök amatőr pillanatai. Akár az életünk. Mert lehet bár a munkánk, a becsúszó szerelésünk, a lapszerkesztésünk, a regényünk, a szerelmeskedésünk perfekcionista, az életünk soha nem lesz az, és ha akad olyan hübriszes mihaszna, aki ennek az ellenkezőjét vallja és hirdeti, hát csakhamar pofán lesz verve."
Hozzáteszem, a legszomorúbb az egészben, hogy az is "csakhamar pofán lesz verve", aki nem vall és nem hirdet ilyesmit.
09-10-05
Virágcsendélet, isten szeme
Ismeretlen alkotó festménye egy VII. kerületi régiségboltból. Olaj, farost, 38x28 cm, 2800 forint
- Nézd már, ez milyen! Naiv, de őszinte.
- Nagyon amatőr, de a színei harmonikusak. Talán a kereszt nem kéne.
- De igen, épp az a lényeg, egy ilyen brutális izé a közepén.
- A kereszt pont a kép mértani közepére van komponálva. A kereszt piros közepe pedig isten szeme.
- A virág úgy hajol ki a vázából, mintha leugorva öngyilkos akarna lenni, vagy mintha a lehullott szirmok lennének a könnyei. Csupa túláradó érzelem, de mégis valahogy visszafojtva. A váza alján az szerinted mi lehet?
- Nem tudom, de minden jó képben van valami titok, amin aztán egész életedben gondolkodhatsz. Talán volt a vázán egy díszítés, amit a festő így tudott visszaadni.
- Kezdetleges a térábrázolás, de valahogy úgy rossz, hogy az már jó.
- Több művészet van benne, mint itt minden másban együttvéve. Kiabál ez e kép.
- Meg kellene venni.
- Meg.
09-09-24
Szergej Szolovjov: Assza
Részlet a filmből. Zene: Gorod (Aquarium), поет Борис Гребенщиков (муз. В.Вавилов , сл. А.Волохонский)
09-09-20
Eriosyce subgibbosa ssp. clavata v. wagenknechtii
A növény Chilében őshonos, az óceánhoz közeli, mégis csontszáraz vulkanikus hegyvonulatok, sivatagok lakója. Íme egy élőhelyi fotó:
09-09-16
Astrophytum capricornis v. aureum
09-09-12
Turbinicarpus dickisoniae
09-09-10
És nem történik semmi
"Hey. I'm a novice player and just got my first trumpet in the mail less than an hour ago. What do I have to do before getting started? I try blowing into the mouth piece and nothing happens."
09-09-09
Csikótojás helyett kaktusz
A Vácrátóti Arborétum kaktusz- és pozsgásházát az idén nyáron adták át: az ország legnagyobb, legszebb kaktuszgyűjteménye található itt, jó néhány fantasztikus méretű és korú növénnyel. A gyűjtemény darabjait eddig nem láthatta a nagyközönség, de most végre méltó környezetbe kerültek a kaktuszok, és a látogató jó áttekintést kaphat a legfontosabb nemzetségekről. Nekem egy hatalmas, virágzó Astrophytum myriostigma tetszett a legjobban, de lenyűgözőek voltak a hatalmas oszlopkaktuszok is, vagy a sárgadinnyényi Coryphantha cornifera, amelynek mérete egyébként nem nagyon szokta meghaladni a 10 cm-t.

09-09-05
Gay Pride Day 2009 Budapest
09-09-03
A kisfiú, akinek két apukája van
Ezekben a napokban tartjuk a Budapest Pride-ot, amikor azokra is emlékezünk, akik a meleg polgárjogi mozgalom elindítói voltak. Most valamiért ez a dal jutott eszembe, ezúton is köszönöm G.-nek, aki először felhívta rá a figyelmemet. Hogy is mondta Tolsztoj? A boldog családok mind hasonlók egymáshoz... Így énekel egy holland kisfiú, akinek két apukája van.
We live in a terrace house
we have nice stuff at home
we live there quite ok with the three of us together
Bas works for the newspaper
and Diederik is laboratorian
they adopted me when i was one year old
I am still the only child
but that's ok with me
the way I get all the attention and love from those two
Bas brings me to the school
with Diederik I play the violin
and the three of us we watch soaps on the TV
I have two fathers
two real fathers
sometimes cool and sometimes strict
but it is going great with us
I have two fathers
two real fathers
who, if they have to, both can be my mothers
When I have to go to bed
Diederik checks my homework
and Bas does the dishes or doing laundry
and if I am ill or have a fever
then there is nobody i know
who can be so caring as Diederik or Bas
He has two fathers
two real fathers ....
Sometimes I get bullied at school
of course it is not nice
your parents, they are homo
they find it strange
then i just shrug my shoulders
so what? I am their son
It is not ordinary but for me it is quite ok
Two real fathers
sometimes cool and sometimes strict...

